Az üzemi fékrendszer szabályozza a jármű sebességét és a szükséges hatékonysággal állítja le. A tartalék arra szolgál, hogy a szükséges hatékonysággal leállítsa az autót a működő fékrendszer meghibásodása esetén.
A parkolás arra szolgál, hogy az autót az úthoz képest mozdulatlanul tartsák. Elsősorban álló autó tartására szolgál, de vészhelyzetben is használható a működő fékrendszer meghibásodása esetén.
Az autó működő fékrendszert használ hidraulikus meghajtással és az áramkörök átlós szétválasztásával, ami jelentősen növeli az autóvezetés biztonságát. Ha az egyik áramkör meghibásodik, a második kört tartalék fékrendszerként használják, amely biztosítja, hogy az autó kellő hatékonysággal álljon meg.
A fékrendszer főfékhengerből, vákuumfékrásegítőből, tárcsafékekből az első kerekeken és dob- vagy tárcsafékekből áll a hátsó kerekeken.
A vákuumfékrásegítő csökkenti a fékpedál erejét, ezáltal megkönnyíti a vezetést.
A hátsó féknyomás-szabályozó minden hátsó fék hidraulikus működtetőjében található. A legtöbb modellen a nyomásszabályozók külön vannak elhelyezve, de egyes hátsó fékdobos modelleknél a nyomásszabályozók a hátsó munkahengerekkel vannak integrálva.
A dízelmotoros járműveken külön vákuumszivattyút használnak a vákuum létrehozására, amely biztosítja a vákuumfékrásegítő működését, amely a hengerfej végére van felszerelve, és közvetlenül a vezérműtengelyről hajtja meg.
Nedves úton haladva ajánlatos időnként lenyomni a fékpedált, hogy eltávolítsuk a féktárcsákról a káros zárványokat. A centrifugális erő hatására mozgás közben víz távozik a féktárcsákból, de vékony zsírréteg, szilikon, gumimaradvány, zsír és szennyeződés marad rajtuk, ami csökkenti a fékhatást.
Az új fékbetétek beszerelése után be kell futniuk. Az első 200-300 km-es futásnál nem ajánlott a maximális fékezés, szükség nélkül.
A korrodált féktárcsák fékezés közben vibrációs hatást keltenek, ami nem tűnik el hosszan tartó fékezéskor. Ebben az esetben a féktárcsákat ki kell cserélni.