Általános információ
A gyújtásrendszer integrálva van az üzemanyag-befecskendező rendszerrel. Ezek együtt egy integrált motorvezérlő rendszert alkotnak, amelyet egyetlen elektronikus vezérlőegység vezérel (további információkért lásd fejezet 4A).
A leírt járművek elosztó nélküli gyújtórendszerrel vannak felszerelve, amely két kettős gyújtótekercset használ. A kettősség abban rejlik, hogy minden tekercsnek két nagyfeszültségű kimenete van. A korai modelleken a gyújtótekercsek egyetlen, a hengerfej bal végére szerelt házban vannak elhelyezve. Négy nagyfeszültségű vezeték köti össze a tekercs vezetékeit a gyújtógyertyákkal. A későbbi modelleknél a gyújtótekercsek egyetlen házban találhatók, közvetlenül a gyújtógyertyák fölé szerelve. Nincsenek nagyfeszültségű vezetékek.
E két tekercs mindegyike két hengert szolgál ki (az egyik az 1. és a 4. számú, a másik a 2. és a 3. számú hengert szolgálja ki).
A BEU irányítása alatt a gyújtótekercs az elven működik «üresjárati szikra». A gyújtógyertyák párban égnek, minden teljes motorciklushoz kétszer. Azonban a kettő közül az egyik «aktív» hengerek a kompressziós löketen lesznek (és a benne lévő levegő-üzemanyag keverék meggyullad), a másik pedig jelenleg a kiadás folyamatában lesz. Mivel a gyújtási szikra a kipufogólöket során semmit nem befolyásol, ezért «elpazarolt». Innen a kifejezés «üresjárati szikra». Az ECU különféle érzékelők bemenetét használja a szükséges gyújtási időzítés és a tekercs időtartamának kiszámításához.
Egyes modellek kopogásérzékelővel rendelkeznek a gyújtásrendszerbe. Az érzékelő a hengerblokkon található, és megakadályozza «robbanás» motor terhelés alatt. Az érzékelő érzékeny a vibrációra, és érzékeli a kopogásokat, amelyek a motor előgyújtásakor jelentkeznek. A kopogásérzékelő elektromos jelet küld az ECU-nak, amely viszont előreviszi a gyújtást, amíg a kopogás meg nem szűnik.