Az önindító a tengelykapcsoló házán, a szívócső alatt található. Típusa szerint az előkapcsolós indítók közé tartozik, felső részén mágnesszelep található (lásd a fényképet).
Az indító áramkör akkor aktiválódik, amikor a gyújtáskulcs kiinduló helyzetben van. Ebben a szakaszban az áram áthalad a mágnestekercsen, és a keletkező mágneses tér mozgatja a mágnesszelep dugattyúját. Mozgása során a dugattyú mozgatja a kart, amely viszont az indító fogaskerekét kapcsolja össze a lendkerék fogaskerekével. A löket végén a dugattyú összeköti a belső elektromos érintkezőket, majd az akkumulátorból származó összes áram elkezd az indítómotorhoz folyni, ami forog.
A motor beindulása után az indítóarmatúra tengelyén található egyirányú tengelykapcsoló lehetővé teszi, hogy a fogaskerék szabadon forogjon a tengelyen, miközben a lendkerék hajtja. Ez kiküszöböli az önindító károsodásának kockázatát, amely akkor fordulna elő, ha az önindítót a motor hajtja. Amint a gyújtáskulcsot kiengedik a kiindulási helyzetből, a mágnestekercs áramellátása megszűnik, és a rugó visszahelyezi a mágnesszelep dugattyút az eredeti helyzetébe. Ugyanakkor a kar elmozdítja az indító fogaskerekét a lendkerék fogaskerekétől. Amikor a mágnesszelep dugattyú elrugaszodik az elektromos érintkezőktől, azok kinyílnak, és az indítómotor nem kap áramot.